Borz -alom

Kezdjük az elején, ha Neked is megfelel így. Nézzük azt, miért is van mégis a kakukknak fészke - legalábbis az én fejemben. A válasz egyszerű: Forman, Milos Forman, az tette a fejembe, hogy fészkére száll a kakukk. Száll a kakukk fészkére. Ha most azt hiszed, itt egy mai, hatvanas sertepertélő nő - mit mondjak - lehet, igazad van. Majd eldöntheted, ha a végére érek — ha a végére érek majd egyszer — a történetemnek. Lehet hogy az itt az általad eldöntendő kérdés, hogy én vagyok „Serteperte”, vagy esetleg „Serteperténé” voltam?

Na ja, magányomban sepregetek, takarítgatok, süket-némaként járok-kelek a privát börtönömben, itt a hetediken. Ha kutyám nem volna, a lábam sem tenném ki a négy fal közül, de van kutyám, így naponta háromszor-négyszer kivisz, levisz, elvisz, megsétáltat, megfuttat, levegőztet. Valaki legalább törődik az egészségemmel, nem mondhatom azt, hogy azzal aztán a kutya sem!

Igaz, kicsit kényelmetlen, hogy pont a kedvenc esti sorozatom idején kell a kutyának sürgős dolgokat intézni a téren, de hát valamit, valamiért. Ma már a technika, kérem szépen, mindent megold, (a híradástechnikára gondolok gyermekem, arra, nem másra) na bumm, nem „real time” nézem, hanem kicsit később a sorozatot, félórával később.

A minap elnéztem a dátumot, és az előző napi filmet néztem meg újra. Csak a végén jöttem rá, hogy már láttam, mivel a napi sorozat adagom megvolt, a másikat már el sem indítottam. Elmerengtem a reklámon.

Tudod, úgy vágytam arra régebben, hogy legyen egy társam, akivel úgy nézhetem a tv-t, mint az a pár a reklámban, azok, akik vállvetve és ugyanakkor összebújva, édesdeden egymásra mosolyogva nézik az esti sorozatot. Láttad már őket? Édesek nem? Nagyon édesek.

Szerettem volna én is egy társat, még ha olyan bugyutaképű lenne is, mint az a férfi a reklámban. Miután jobban belegondoltam, kirázott a hideg, égnek meredt a hátamon szőr és elsipirceltem a monitor elől. Hajajaja, kell a frásznak még egy kapcsolat! Még gondolatban sem! Soha, soha, de soha többé! Engem kérem, a kígyó megcsípett, hát minden gyíktól félek! Mit félek, iszonyodom! Én nem vagyok egy hidegvérű hüllő, hogy vonzódjam a gyíkokhoz! Kígyókból meg volt elég! Neked is?

Az egerektől nem félek, pedig az egértől való félés, valami női dolog, úgy hiszem, sikongatnak a nők, ha egeret látnak. Te is így vagy ezzel? Én e tekintetben sem vagyok egy szabályos nő. Én virágot adok az egereknek. Hivatástudatból. Na, ez a baj, ez az én problémám, hogy kedvelem az egereket, meg hogy hívatás tudatom van.

Persze jobb, mintha küldetés tudatom lenne, de ezt a „tudatot” sem igen kedveli bennem egyik férjem sem.

Kezdetben odavannak – hú, meg há’, meg „jaj de büszke vagyok rád”! A folytatásban az érvényesülés útján keresztbe fekszenek, oh, fiatalon még könnyen melléjük fekszik az emberlánya, na de később, finoman szólva „kevésbé fiatalon”?

Képzeld el, egyenes adásban, rádiós riportban, a hazaérkező férjem belecuppantott a fülembe és a telefonkagylóba, és nagy hangon megkérdezte: „Mondd ki a lófarokkal beszélsz ilyenkor, amikor tudod, hogy hazaérkezem?” Lekevertek. Nem én a férjemnek egyet, hanem a rádióban kevertek le engem. Türelmes ember vagyok én, még akkor is, ha pipiből lettem tyúk, de máig sem értem, miért nem hívtak többet attól a rádiótól: Nekik soha sem ér haza rosszkor a férjük, vagy mi ez az abszolút empátia hiány a mai világban?

A cuppogatós, ő a második férjem volt. Logikus ugye, hogy volt első is? Az már kevésbé logikus, hogy a harmadik is — szinte majdnem férjem volt. Még szerencse hogy csak majdnem! Majd elmondom később mi ebben a szerencse! Te férjnél vagy? Vagy éppen két házasság között? Tudod, hogy ma már nem „munkanélküliek” vannak, hanem munkakeresők, hát miért ne lehetne egy szingli éppen „házasságkereső” állapotúnak nevezhető?

Lehet, hogy azért, mert más nőket is kiver a víz, már a téma felvetésétől is? Egy dolgon tudok már csak csodálkozni, amióta vén tyúk vagyok: Ha egy nő szemüveg nélkül olvas, és ezzel egy időben még férjnél is van! Hihetetlen, hogy van ilyen is, számodra is döbbenetes?

Jó vagyok nyelvtanból. Kedvelem azt, amiben logika van, bár magas nekem, mint Prepának a logaritmus, de olyan jó azt hinni néha, hogy mégsem vagyok egy teljesen buta tyúk, ezért dicsekszem néha ilyenekkel: „kedvelem a nyelvtant, meg a matekot, meg a művészeteket.” Csak tudnám, miért lesz hirtelen körülöttem olyan váratlanul pengeéles a csend. Buta tyúk vagyok mégis, még ezt sem értem. Te érted?

Nyelvtanilag úgy tudtam, a házassághoz tőszámnév tartozik, „egy” és punktum, aztán felülvizsgáltam nyelvtani tudásomat, és rájöttem, hogy ma már sorszámnév tartozik a házasság szóhoz, első, második… sokadik. Mondtam már hamarább, hogy vége a sorozatomnak, mármint a férjek sorozatának? Feledek már, te emlékszel, mit mondtam? No jó mondtam, emlékszem már.

Az, illetve ez, úgy kezdődött, hogy tyúkanyó lettem egy kakukkfészekben.

Nem akarok olyan lenni, mint azok a nyanyák az orvosi rendelőben, akik óra hosszát mondják szédülésük történetét, elkezdve onnan, hogy már a nagyanyjuk is megingott az első világháború előtt, míg oda jutnak, hogy kimondják: „megszédültem.” Figyelted már a rendelő várójában, a várakozó vén tyúkokat? Két fajta van: az egyik minden érkezővel provokál egy kis társalgást, majd ha megérkezett az, akivel kitárgyalhatja a nyugdíjas élet gyönyöreit, hangosan kárál?

A másik fajta csendben ül, szorosra zárt szájjal, nem tekint se jobbra, se balra, karjait szorosan magához húzva, mereven ül.  Ennél a fajtánál többnyire bot is van. Sétabot, amivel a kezükben úgy röpülnek befelé a rendelőbe, ha rájuk kerül a sor, mint a szélvész. Láthatod, mégis tud a tyúk repülni! Na, csak győzd kivárni, amíg kijön. Betárazták a mondanivalójukat, miközben várakoztak. Nyugodtan elmehetsz a büfébe, vagy sétálni, vagy ha közel laksz, hazamehetsz kivasalni a heti nagymosás után. Egyhamar nem nyílik ki újra a rendelő ajtaja!

Gyakran jársz te is az orvoshoz? Hallom szinte a válaszod, „Én csak a gyógyszereimet íratom fel!” Na, ez az, a gyógyszereink! Reumás vagy te is? Meg az emésztésedre, és a vérnyomára valami? Altató nélkül tudsz aludni? Én tudok. Még most is, a nagy kiégés, a nagy koppanás, a pofára esés után is.

Ott tartottam, hogy megszédültem. Találkoztam a nagy vörös kakassal, ami nem a városházát gyújtotta fel, hanem a szívemet. Könnyű volt azt lángra lobbantani, hiszen magamagától is parázslott, úgy vágyott a szeretetre, tudod, arra a személyre szóló, „only you”-ra, szinte hallani lehetett az elfojtott tűz sistergését.

Csirke koromban sokszor andalogtam aktuális táncpartneremmel, az „Only you” kábító zenéjére. Ki is énekelte, várj, mindjárt mondom, itt van a nyelvem hegyén… na, mindegy, de ugye te is tudod, melyikre gondolok?

Képzavarba kerültem, mert ugye nagy nemzeti költőnk, Ady is megírta a vármegye házára a páva száll fel. A vörös kakas a forradalom jelképe, ezek szerint az a bizonyos kakas, forradalmat idézett elő a szívemben. Bajban vagyok én ezekkel a baromfikkal!